Van nekünk egy régi, fenyő tálalószekrényünk, ami nem egy különleges vagy értékes darab, nem is egy hagyományos, régi bútor. Ez volt első szerzeményünk, amit a házasságunk első hónapjaiban lapra szerelten vásároltunk egy barkácsáruházban. Ugyan még a házunk nem volt kész, de az első bútorunkat megvettük. (ezek a fotók a legnagyobb felfordulásban készültek, amikor ez a bútor épp a fiam szobájában volt elhelyezve átmenetileg)

Aztán velünk töltötte az elmúlt éveket, és nagyon szeretjük, de az új konyhaszekrényünkhöz, már az eredeti formájában nem illet, megválni azonban nem akartunk tőle, hisz ez az első közös szerzeményünk. Arra gondoltam, hogy átfestem. Bevallom nagyon izgultam, mert ezt nagy falatnak tartottam, hiába gyakoroltam már korábban a bútorfestést az éjjeliszekrényeinken és a komódunkon. Ez a szekrény mégis az étkező központi szereplője lesz, és mindenki látni fogja, akkor is ha elbénázom.

 

Sokáig a megfelelő festéket, majd a  színt kerestem. Végül a Tikkurila Feelings Furniture Paint vizesbázisú bútorfesték mellett döntöttem. Elmentem egy festékboltba, ahol segítettek színt választani, és gyakorlati tanácsokkal is elláttak. Ott javasolták az  Otex vizesbázisú alapozót.

Tehát nekiálltam a munkának. (A felfordulásban sajnos a fotók lemaradtak az egyes részfeladatokról)

Először az ajtókat leszereltem, de ehhez a szekrény felső lapját is le kellett venni. Az üvegajtóknál, az üveget maszkoló szalaggal védtem. Lecsavaroztam a fogantyúkat, és kivettem a polcokat.

Ezután következett a kevésbé kedves rész. Csiszolóvászonnal átcsiszoltam a szekrény vázát kívül- belül. Ez elég sok időt vett igénybe, de fontos a megfelelő előkészítés! Száraz ruhával alaposan portalanítottam a csiszolt felületet.

Először az alapozóval festettem le a teljes szekrényt. Mivel vizes bázisú az alapozó és  festék is, ezért bent is nyugodtan tudtam vele dolgozni, mert nincs kellemetlen szag, és az ecsetből is tökéletesen ki tudtam mosni. 5 óra száradásra van szükség, mielőtt  rámegy a festék, de ez nem volt zavaró, mivel olyan nagy felületről volt szó, hogy mire végeztem az alapozóval, az elejét már festhettem.

Amikor megszáradt az alapozó, végre jöhetett a festés, amit már nagyon vártam. Az első ajtó lefestése után kicsit elbizonytalanodtam a színben, hogy talán nem jót választottam, de ahogy alakult a kép, rájöttem, hogy ez a szín amit kerestem, tökéletesen illik a konyhához és az étkezőhöz.

A festék gyönyörűen befedte a már megsárgult fenyő felületet. A festés nem lett csíkos, ecsetnyomok sem maradtak. Tökéletes, egységes színt kaptam. Nagyon könnyű volt ezzel a festékkel dolgozni. Amikor megszáradt jött a következő réteg.

Ezután pedig a férjem felszerelte az új, fényes gombokat.

Szerintem gyönyörű lett! Kevés ráfordítással, némi munkával egy teljesen új bútort kaptunk, ami tökéletesen mutat az új konyhában.

Mindenkit  csak bátorítani tudok, hogy egy-egy régi bútort ne lecseréljen, hanem egy kis fantáziával varázsolja újjá.